Az igazi halpaprikást csak eleven halból ajánlom késziteni, mert csak ugy nyeri meg hires
különleges izét. Azért tehát ne is reménykedjék tökéletes halpaprikás elõállitásában az, a
kinek teljesen friss hal nem áll rendelkezésére. Vegyünk egy kisebb darab kecsegét, egy kis
harcsát és egy potykát; ezeket tisztitsuk meg kivül jól késsel, a melyik halnak pánczélos a
bõre, arról azt szedjük le; a mely hal pedig sima bõrü, az olyanról a nyálkás részt kell késsel
levakarni. Minden halat a hasánál vágjunk fel; a belét vessük ki és az egész halat vagdaljuk fel
két ujnyi darabokba. Egy lábasba tegyünk. három kisebb halhoz, 3 fõ vékony laskára vágott
vereshagymát. Ehhez a halhoz zsir nem kell. E halat megsózva, tegyük a hagymára, hintsük
be egy bádogkanál igen szép, piros szegedi paprikával és öntsünk reá annyi vizet, a mennyi a
halat ellepi, azután tegyük gyors-(láng-)tüzre, fedjük be és meg se kavarjuk addig, amig ki
nem tálaljuk, mert kavarás közben szerte-szét omolna az igen gyorsan fõvõ, gyenge husu hal.
Husz perczig kell neki fõni és akkor készen van.
Tálaláskor használjunk mély tálat, a melybe gyorsan egyszerre boritsuk ki a halat, hogy
széjjel ne hulljon a husa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése